Levél a beiskolázásra készülő szülőknek

Kedves iskolát választó Szülők!

Engedjék meg, hogy „elballagó szülőként” jó szívvel ajánljam a Bánki Sulit minden iskolaválasztás előtt álló szülőnek, gyermeknek, azaz Önöknek. Az iskolaválasztás fontos, hiszen legféltettebb kincsüket bízzák majd rá másra, még ismeretlen helyen ismeretlen személyekre.

Két gyermekem járt az iskolába, mindketten abban a gimnáziumban tanulnak tovább, melyet első helyen jelöltek meg, csakúgy, mint valamennyi volt bánkis osztálytársuk. Ez azért sokat előre vetít abból, mire is számíthatnak a 8. év végén! Mindannyian jól megállják a helyüket, mert a felkészítés, a közös munka, tartós, megalapozott tudást adott számukra mely reális önértékeléssel párosult.

Az alsós évekre meleg szeretettel gondolunk vissza, ahol a tanító nénik kedvesek, gondoskodók és segítők voltak. A gyerekek olyan értékeket kaptak, melyek szilárd alapot adnak felnőtté válásukhoz is. A felzárkóztatást vagy sajátos segítséget igénylők éppen úgy számíthattak a pedagógusok fejlesztésére, mint a tehetséges gyerekek. Nagyon sok érdekes és értékes szakkör, külön foglalkozás volt helyben, az iskolában, legyen szó zenéről, néptáncról, vagy akár színjátszásról. Az uszoda, a jól felszerelt tornaterem és udvar sok sport számára adott helyet, a diákolimpiákon kiváló eredmények születtek, rangos helyen szerepelt minden évben az iskola. A szülők dolgát nagyon megkönnyítette az, hogy nem kell a város több pontjára hordani a gyerekeket. A korcsolya pálya, színház közelsége kincset ért a külön programok szervezésekor. A menza alsóban nagyon hasznos volt, biztonságot adott a szülőnek a gyerekek ellátásában. Az iskolai műsorok színvonalasak, a rendezvények családcentrikusak, jó hangulatúak voltak, minden évben volt valami új, valami érdekes, megható. A tantárgyi versenyekre felkészítést, sok sikerélményt kaptak a gyerekek. Nagyon jó osztályközösség kovácsolódott, sok közös iskolán kívüli program volt, amiben szülőknek, diákoknak, pedagógusoknak egyaránt benne volt a munkája, szíve-lelke. A balatoni, a néptáncos, a torna és bringa táborok feledhetetlenek! Nagyon szerettünk bánkis diáknak és szülőnek lenni!

Kiemelendő a szülők és pedagógusok közötti együttműködés, ami azért rendkívül fontos, mert végső soron mindannyian a gyerekeinkért akarunk tenni, és ez csak együtt lehetséges. Ez a bizalmi háló kiválóan működött a Bánki Suliban!

Kedves Szülők!

Ilyenkor tavasszal, a beiratkozás idején, újból és újból előjönnek az örök kérdések:

• Mit kellene tudnia egy kis elsősnek?
• Mik azok a készségek, tulajdonságok, amelyek hiányában nagyon nehezen boldogul gyermek és pedagógus egyaránt?
• Miben tudnak a szülők segíteni az iskolába készülő kis óvodásnak?

Ezekre a kérdésekre – természetesen a teljesség igénye nélkül – próbáljuk a válaszokat keresni kollégáimmal, és ezeket most egy csokorba kötöttük az Önök számára. Tudjuk azt, hogy a kisgyermekek fejlődési üteme más és más, mégis vannak olyan nagyon fontos tevékenységek, amelyeket – legalább részben – az óvodából magával kell hoznia a leendő kis elsősnek az eredményes iskolai fejlődés érdekében. Miután tudjuk, hogy a kisiskolás még nagyon sokáig játékba ágyazva tanul, él és gyűjti tapasztalatait, nagy előny számára, ha tud elmélyülten, kreatívan játszani. Nagyon fontos, hogy minél több fejlesztő játékot ismerjen.
PI.: párkereső kártya, memóriajátékok, kirakók, dominó, LEGO, puzzle stb. Nagyon jó, ha óvodás korban – persze ez később is fontos – sok mesét hall, mert a mesékből kiindulva tanulnak majd olvasni és írni a gyerekek. Tudjanak sok verset, mondókát, és használják a rajzeszközöket – ceruzát, zsírkrétát, festéket minél otthonosabban. Fontos tevékenység még – és nagyon szívesen csinálják a gyerekek -, hogy számlálgatnak, csoportosítanak különböző tárgyakat.
Pl.: kisautót, építőkockát, gesztenyét stb. Ilyenkor könnyen és szívesen tanulgatják a matematika alapjait. Szerencsére az óvodák nagy részében ezek a tevékenységek a mindennapokhoz tartoznak. Természetesen tudjuk, hogy az iskolába jövő gyermekek nagyon sokfélék, családi körülményeik, értelmi képességük, tempójuk nagyon különböző. Ennek ellenére jó lenne, ha az iskolában már csak fejleszteni kellene az óvodás korban elsajátított higiénés szokásokat és önkiszolgáló tevékenységet. Ezért talán nem haszontalan megfogalmazni azokat az elvárásokat, amelyek nélkül nem tud az iskolában kudarc nélkül élni, fejlődni a kis első osztályos.
Pl.: a mindennapi iskolai életét nagyon megnehezíti, ha nem tud cipőt fűzni, önállóan öltözködni, gombolkozni, s bizony még hónapokon keresztül ezekben a tevékenységekben sok-sok segítséget igényelnek a pedagógustól. Vannak, akik még nem rendelkeznek a megfelelő térészleléssel, és az íráshoz szükséges finom mozgások fejlettsége is igen gyenge. Esetleg probléma az „oldaliság” (jobb-bal) felismerése.
Mozgásukból hiányoznak a kúszás, mászás, egyensúlyozás gyakorlásának eredményeként kialakuló biztos, jól koordinált mozgásformák. Ezek a hiányok jól pótolhatók rendszeres mozgással, játékos gyakorlatokkal, amelyben a szülők nagyon sokat segíthetnek (séták, kirándulás, labdajátékok, kerékpározás stb. alkalmával).
Tapasztalataink azt mutatják, hogy az óvodák nagy része tudatosan és differenciáltan készíti a gyerekeket az iskolakezdésre, a gyerekeknek mégis nagyon nagy változás az új életforma, és kimondhatjuk bátran, hogy az az iskola a jó iskola, ahol ezt az átmenetet minél zökkenő mentesebben élik meg a gyerekek. A jó iskola még sokáig „óvodás”-ként engedi élni a gyereket. Lassan és amikor már a gyerek is iskolás akar lenni, akkor segíti, támogatja ebben. A szülőknek sem szabad türelmetlennek lenni, és mindenben segítenie kell a gyereknek. De nézzük, mit is tudnak a szülők segíteni az első időszakban! Nagyon fontos, hogy reggel időben keljen a gyerek, ne kapkodva, ideges légkörben készülődjön az iskolába. Próbáljunk nyugodt körülményeket teremteni, és főleg az első napokban felkísérni osztályához és segíteni őt az átöltözésben. Fontos, hogy ügyeljünk arra, hogy a táskájában a holmija hiánytalanul benne legyen. Egészen addig közösen készítsük a táskába a másnapi holmit, amíg ez nem megy egyedül. Nagyon fontos a segítség, illetve a mintaadás, és ne ijedjünk meg, ha ezt több héten át igényli a gyerek. Hiszen nem lett attól még iskolás, hogy szeptembertől már nem az óvoda épületébe jár reggelente!!! Természetesen az idő múltával ez a segítség legyen egyre kevesebb, amíg végül már nem is igényli azt a gyerek, hiszen egyre jobban élvezi az önálló tevékenységet. Meséljünk sokat gyerekünknek, hiszen belső képi világa, fantáziája ettől fejlődik. Beszélgessünk vele sokat, ugyanis a színes fantáziája és a szókincs képezi majd a szóbeli és írásbeli fogalmazás alapját. Anya vagy apa esti meséjét nem pótolják a tévémesék hangos és sokszor erőszakos hangi és képi effektusai, amelyek egyes gyerekeket nyugtalanná, idegessé tesznek. A számítógépes játékok „túlzott fogyasztása” kisiskolás korban különösen ártalmas. A tündérmesék világánál még ma sem találtak ki jobb altatót!
A fenti felsorolásban természetesen nincsenek benne a különféle egyéni problémával küszködő gyermekek nehézségei. Az egyéni fejlesztésre erejéhez képest igyekszik minden tanító felkészülni. (Gondolunk itt a különböző organikus problémákra, olvasás- és írászavarokra, hipermotilis gyerekek beilleszkedésének nehézségeire stb.) Ezekről a problémákról a pedagógussal őszintén kell beszélni, hogy eredményesen tudjon segíteni az egyéni fejlesztésre szoruló gyermeknek.

Végezetül ide kívánkozik még egy gondolat, amelyet mi magunk tanítók is vallunk, hogy önmagában egyetlen módszer sem lehet üdvözítő, csak a tanító és a gyermek közös munkája hozhat örömteli, sikeres iskolakezdést.
Reméljük, hogy a fenti sorok között találnak olyan ötletet, ajánlást, amely érdemes a továbbgondolásra, és segítségükre lesz a még hátralévő hónapokban a szeptemberi iskolakezdésig.

Üdvözlettel: a tanító nénik